A tavalyi év nem volt semmi, semmilyen értelemben nem volt szokványos.
Szakmailag NAGYON pörgős, de egyben nehéz év is volt. 

Alakulgat a PPC piac, kezdenek az ügynökségek, de az ügyfelek is felnőni a feladathoz, és (szerencsére) még nem egymás nyakának esős a hangulat. Van meló bőven, de becsülettel és odafigyeléssel kel megcsinálni, különben kidobott pénz. És azt kezdem el észrevenni, hogy sok ügynökség nem érzi még a késztetést a jó munkára, egyszerűen annyi a megbízás, hogy örülnek ha sikerül valahogyan teljesíteni.

De ez kevés. Mi szeretnénk az a csapat lenni akik nem csak letudják a feladatot, hanem úgy végezzük el, olyan gondosan és odafigyelve, mintha a saját hirdetéseinket csinálnánk, ami a saját pénzünkből fizetünk ki.

Persze egy rövid távon hátrányokat is rejt, kisebb a kapacitásunk, egy ügyfélre több időt szánunk, gyengébb az egy munkaóra megtérülése, de mégis, hiszek abban, hogy hosszú távon ez az egyetlen nyerő stratégia számunkra. 

Szeretnék azon ügyfelekkel együtt dolgozni, akik megértik, hogy nem az ügynökségnek kifizetett pénz az igazi költség, hanem az elvesztett lehetőség, a ki nem használt üzlet, a rosszul elköltött PPC-re szánt pénz. És hogy hosszú távon azt kapják amiért fizetnek.

Amikor a kórházba befekszik az ember, akkor nem arra vágyik, hogy a legolcsóbb doki kezelje, hanem hogy a legjobb. És elfogadja azt, hogy ennek biza ára is van.

Átgondolva az előző évet, készítettem egy kis statisztikát a befektetett munkaóra mennyiségről, a kiszámlázott összegekről, és az egy munkaórára jutó bevételről, rezsi órabérről, stb.

Mint tavaly is, ismét érdekesek a számok.

Az első, (és egyben legrosszabb hír), hogy 12%-kal csökkent az egy munkaórára kiszámlázott átlag összegünk. Ez jelenti a piac gyengülését, a cégek megpróbáltak faragni a költéseken. De ismét, nem az ügynökségnek kifizetett összeg a lényeges, hanem a PPC-re elköltött pénz (az utóbbi az előzőnek 10-100x-osa).

E mellett (sajnos) az a szomorú tény, hogy a tavalyi önköltségi órabérünk viszont nőtt durván 20%-kal 2011-re. Vagyis záródik be az olló.

A fenti két szám végeredménye, hogy az egy munkaórára jutó profitunk az előző évinek kevesebb mint a felére (40%-ára) esett vissza...

Hogy miért ilyen magas egy munkaóra belső költsége? Hááát, tessék végiggondolni, egy kiszámlázott munkaóra mellé további 27% (mint az Áfa) tanulás, utazás, oktatás, belső feladatok járulnak. A mi munkánk olyan, hogy képben kell lenni egy olyan témában, ahol már elavult a tegnapi hír. 

A 2012-es évre nem jók a gazdasági előrejelzések sem, de ha nem olvasnánk a híreket, ez akkor is lejött abból, hogy az ügyfeleink egy része elkezdte kapirgálni azt, hogy legyen a díjazásunk (vagy annak egy része) teljesítményhez kötött. Ezzel nincs semmi baj, amíg a teljesítményt abban mérjük amit mi csinálunk. De ha a teljesítményt olyan faktorok is befolyásolják mint az ügyfél által meghatározott ár, a piac többi szereplőjéhez való stratégiájuk, vagy éppen a weboldal működése (vagy annak ellentéte) a foglalási folyamatban, akkor már nehezebb rá azt mondani hogy ezt bevállaljuk. Olyan helyzetben kell bizalmat szavaznunk az ügyfelünknek (hogy jól áraz, menni fog az oldal, stb), amikor ő éppen bizalmatlan velünk szemben (nem hiszi el hogy enélkül is a legjobbat adjuk, (hiszen a hosszú távú közös munka alapja hogy mind aketten elégedettek legyünk a helyzetünkben).

De sajnos rengeteg az új belépő a piacra, akik azt gondolják, hogy odacsapva is meg lehet oldalni a témát, óccsóért. És az ő áraikhoz hasonlítja a megbízónk a mi (bizonyosan magasabb) árainkat. De kérdezem én, nem csalódtak még eleget az olcsó, de legalább szar minőségű kötözött sonkában, ehetetlen csokumikulásban, vagy a filléres szarokban amik elsőre jó vételnek tűntek?

Szerencsére a megbízók szakmai ismeretei is bővülnek, a téma felkeltette sok helyen a felsővezetők figyelmét is, és megpróbálják profin csinálni. És ugyan akadnak cégek ahol azt gondolják hogy elég ha mancikát elküldik egy alap AdWords tanfolyamra, de a legtöbb helyen (szerencsére) átlátja a vezető hogy ez nem egy egyszeri tudás, hanem folyamatos fenntartást igényel, jobb szakemberre bízni. De jó ismerni a lehetőségeket, mert így tudja megfelelően és ügyesen brief-elni az ügynökségét.

Node vissza a számokhoz. 2012-ben az egyik legfontosabb feladat az lesz, hogy a veszteséges ügyfelekkel újraszerződjünk, vagy megszüntessük az együttműködést. Veszteséggel nem dolgozunk, az senkinek nem jó.

A másik komoly kihívás a megnőtt kapacitásaink korrekt lekötése lesz, ha ügyesek tudunk lenni, akkor sikerül az egyik szezonális témát kiegészíteni egy másik, de máshol szezonálissal. Valamint belépni olyan piacokra amiket nagyon szeretnénk, de még nincs ott ügyfelünk.

Szerencsére a Google itthon nagyon komolyan veszi az ügynökségek támogatását, és segít kutatásokkal és előadásokkal megtámogatni az olyan területeket, ahol a megbízói szaktudás erősen hiányos (iparági kutatások, ROPO (Research Online Purchase Offline) hatás, iparági benchmarkok, stb. 

Szóval mindent összevetve izgalmas év lesz a világvége :-) éve, szakmailag sokkal szofisztikáltabb feladatok elé nézünk, és (öröm!), hogy egyre okosabban PPC-ző ügyfelekkel.

Hiszem és bízom benne, hogy a szakma is észreveszi, hogy jelen pillanatban még nem egymással versenyzünk. (itt-ott persze előfordul, de felejthető, kezelhető). Az igazi kihívást az ügyfelek megrögzött marketing szokásai (mindent a TV-re mindenki néz TV-t), offline világból hozott téves elképzeléseik (két ünnep között nem hirdetünk, vagy csak szezonálisan érdemes hirdetni), félinformációk, téves elképzelések a PPC-ről (minden vásárlás mérhető, vagy a keresőben az első hely az igazi, a többi nem éri meg). 

Versenyzünk a piacra belépett átvágós cégekkel, a tudás és szakismeretek hiányával, versenyzünk a display piac szereplőivel, kicsit még az offline világ hirdetőivel is. egymással még csak kicsit.

Összefoglalva, érdekes lesz ez az év. Harcos is egyben, várom benne a jó pillanatokat (mondjuk superweek PPC nap).

Legyen nektek is jó évetek!

Tény: a Google bejelentette, az AdWords-ben fokozatos bevezetéssel, de megváltoztatják a Minőségi Pontszám (Quality Score) számolásában az egyes tényezők súlyát, és a céloldal (Landing Page) magasabb súllyal fog részt venni a QS számításában. (az angol nyevlű blogon a bejelentés)

Megpróbálom ezt a témát körbejárni.

Első és legfontosabb, mennyiről mennyire változnak a súlyok?

Ez az abszulút megválaszolhatatlan kérdés, mert a pontos számokat senki nem tudja. Van fenn a neten egy videó, amelyben Hal Varian magyarázza hogy hogyan és miből számolódik a Minőségi Pontszám. Ezen a videón látható egy körgrafikon, ez:

Ehhez képest nőtt most a Landoing Page súlya a számolásban, de szinte biztosan nem a Relevancia hátrányára. Vagyis maradt a CTR csökenő fontossága (bár még mindig domináns!

Viszont nincs ebben a grafikonban benne (biztosan nem akarták reklámozni) hogy a QS megállapításában részt vesz egy account szintű faktor is, egyes források szerint cca 10%.

Vagyis a változások után valami ilyen megoszlás lehetséges a QS egyes összetevői közötti súlyozásra:

Milyen hatással lesz a hirdetőkre ez a változás?

Feltehetően érezhető, hiszen ha nem így lenne, akkor nem lett volna értelme a fokozatos bevezetésnek. A lassú, fokozatos bevezetés annak a jele (is lehet), hogy a Google nagyon nézi hogy ez egyes hirdetőknél milyen változásokat hoz.

Megeshet (és ez speckuláció!), hogy azon weboldalak, ahol a +1 gomb kinn van, és vannak rá kattintások, érezhető javulást tapasztalnak majd (csodálkoznék ha a +1 gomb nem jelentene valahol, valamilyen "signal"-t)

Talán(!) hatással lesz az affiliate oldalak hirdetéseire, hiszen azok nagyon sokszor olyan céloldalra visznek amelyek belső kereső találati oldala. Sokszor ráadásul eléggé alacsony információtartalmú oldalak ez affiliate céloldalak, vagyis az ő hirdetéseikben várható áremelkedés (ez persze jogos is, hiszen az gyártó/szolgáltató weboldala mégiscsak erősebb relenaciával rendelkezik mint egy oldal amelyik csak el akarja adni (gondolj egy szálloda nevére hirdető affiliate site-ra).

Mindenesetre érdemes beállítani Campaign Alert-eket a legfontosabb mutatókra (javaslom a Cost per Conversion-t, de aki ezt nem méri, annak a CPC is megteszi (vagy kezdjen el mérni Cost/Conv-t azonnal :-)

A Google miért vezette be a változtatást?

Valószínű hogy profitmaximalizálásból. A várható CTR-ből azonnali promitmaximalizálás lehetséges, de (extrém eset, de mégis), tegyük fel hogy valaki annyira csábító hirdetési szöveget ír, hogy az emberek nagy része kattint, akkor:

- lesz egy csomó ideges user

- hosszú távon arra tanítjuk őket, hogy a hirdetésre kattintani nem jó

Vagyis a csak CTR alapú profitmaximalizálás nem célravezető, már középtávon is kisebb a megtérülés (hoppá facebook, vajon ott mikor jönnek rá? - vagy már fejlesztik a rendszerüket?). A többi faktor ennek okáért került bele már az elején.

Vagyis a hosszú távú profitabilitás megőrzéséért szükséges a felhasználói élmény, és végeredményben a releváns kulcsszó - releváns hirdetés - releváns landing page sorozat. Mivel az első kettő a CTR-rel kifejezhető érték, ezért logikus hogy az eddig kicsit elhanyagolt harmadik tényező is végre nagyobb súlyt kapjon.

Vagyis a post-click viselkedés a lényeg. Nem az hogy eljut valaki az oldalra, hanem hogy ott mit csinál. Ez egyre erpsebb trend az online marketingben (szerencsére), és egyre kisebb súllyal figyelünk a CPC-re abban az esetben ha van mondjuk konverzió mérés.

Vajon hogyan méri a Google a Landing Page Quality-t?

Ez fogas kérdés ismét. Vajon aki konverziót mér, (és ezen keresztül a Google is többet tud a konverziókról és a post-click viselkedésről) ott ez is egy "signal" lesz majd? Vagy mondjuk az AdWords fiókal összekötött Analítics fiókban megjelenő adatok? (ezzel ugye hátrányba kerülhetnének azok akik nem mérnek konverziót (mert nem akar vagy mert nem lehet), vagy azok akik nem használják az Analytics-et... Az egyenlőség elve alapján nem valószínű hogy ezek a számok beleszámolnak majd a LP értékekbe, de ugye valljuk be, bele kéne számoljanak na... De ha ezek nem, akkor mi? A Landing Page Speed az tudjuk hogy mért érték, és eléggé releváns dolog. Vagyis akinek lassú az oldala, az hátrányba kerül azokkal akiknek gyors.

De akkor mégis mi? Spekulálok:

- keresés, kattintás, majd ugyanattól a felhasználótól rövid időn belül újabb keresés a témában (ez egyértelmű jel hogy nem mélyedt el abban amit ott talált)

- +1 gomb használata (ez jó oldal, vállalom az arcommal hogy ajánlom)

- keresés, de nem az első hlyen levő hirdetésre kattint, hanem a lejjebb levőre (és sok ember sokszor ugyanez) - ez ismét egy jel, csak éppen negatív jel.

- keresés, weboldal elnézet, de nincs katt (negatív jel)

- lehet hogy a Landing Pager speed is egy skálán lesz meghatározva, nem pedig a jó és a rossz "kétállású kapcsolóval"

Rengeteg dolog jut az ember eszébe miközben ezzel kapcsolatban spekulál. Például az, hogy miért kell ezeknek a QS összetevőknek fix számoknak lenniük? Miért nem lehet ez dinamikusan változó, attól függően hogy milyen téma, mennyire erős a verseny az adott SERP-n, mennyire magasak a licitek az adott témában, szezonláisan is változhatnak egyes keresésekre, adott témákban lehet teljesen más mint egy másikban, stb, stb, stb.

Spekulálással egy dolgot érhetünk el, kicsit jobban megismerjük a rendszert, és jobb kampányokat tudunk az ügyfeleinknek csinálni.

Ma van a hivatalos Steve Jobs Day. Vannak akik ma felöltöztek Steve kedvenc fekete magasnyakú pólójába, kék kopott farmet, és edzőcipőt húztak. Én megpróbálom a magam módján, a saját Mac múltammal kicsit szebbé tenni ezt a napot.

Kevesen hagytak ilyen elképesztően erős nyomot maguk után a történelemben. Igaz, vannak politikusok, vagy pár művész akikre emlékezni fog az utókor, sőt, még szeretnek majd az emberek úgy öltözködni ahogyan ők tették. Érdekes, hogy elég sok ember ezek közül kerek szemüveget hordott. Ghandi, John Lennon, és Steve is. 

Felöltözni iránta érzett tiszteletből, csak pár esetről tudok, ott van ugye a Törülközőnap Douglas Adams tiszteletére, és más nem is nagyon jut most az eszembe. Vagyis ha jól végiggondolom, ez azért mond valamit arról az emberről aki nem is olyan régen ment el.

Létrehozott valami olyat ami megváltoztatta a személyi számítógépekről alkotott képünket. Mert egy ilyen gép lehet - akár - szép is, emberközeli, és - akár -  működő is. 

Valamikor 1991 környékén találkoztam először Macintosh géppel, bevallom, akkor nem szerettem. Azt hiszem ez a modell volt az asztalomon (ezt örököltem a cég tulajdonosától amelyet akkoriban vezettem):

Laza 15 évvel később vettem meg az első iPod-omat, egy 30 gigás classic-ot:

És innentől felgyorsultak az események. Lenyűgöző volt hogy ez egy használható eszköz, óriási, addig nem látott kapacitással, és az iTunes ellenére is szerethető kütyü. 

Nem is volt meglepetés, hogy az iPhone piacra kerülése után fél évvel vettem egy függetlenített verziót az eBay-en. 

A következő lépés egy MacBook Pro laptop volt két évvel ezelőtt, amikor is elérkezettnek találtam az időt arra, hogy váltsak. De még nem voltam benne biztos, és óvatos lépésként még csak egy laptop-ot vettem, de megvolt mellette az asztali PC-s gépem.

Meggyőző volt a gép, egyszerűen csak működött. Mindenféle mellékszál nélkül, csak úgy. Használható, és a munkát segítő gép. Nem kellett vele túrni a netet, hogy miért nem működik a Windows alatt mondjuk az Office, hanem csak használni kellett. Fura érzés volt amikor erre először rájöttem, hogy már hetek óta használom, de még nem volt vele bajom (az egyik legfurcsább hiányérzet amiben eddig részem volt)

Később jött egy iPad is a családba, az az utazós, nappaliban netezős cucc. Mostanában a kislányommal azon nézegetünk fotókat és videókat.

És befutott szépen a következő iPhone, egy Apple TV (1-es, 160G vinyóval), és tavaly végleg letettem a Windows gépet. (És soha nem is akarok visszalépni - a 27 colos iMac nagyszerűen működik). Azóta dolgozom és nem tweakelem a winfost. A felszabadult óráimat pedig a családommal töltöm. 

Az eddigi router helyett lett egy Apple termék (Airport Extreme), ezzel nem dől le naponta a net, amióta betettem nem kellett újraindítani. Ez is idő spórolás.

Érdekes mellékszál hogy a PC World helyett most a MacWorld-öt olvasom. És a cikkek ebben nem arról szólnak, hogy hogyan lehet hibamegoldani, hanem hogy hogyan kell használni a gépet. Munkára vagy szórakozásra, de használni. Most valami ilyen a munkaállomásom:

Köszönöm Steve, R.I.P.

Most kimaradt egy kis idő, régen nem írtam bejegyzést. Nem mintha a kedvem vagy a lelkesedésem fogyott volna el, sokkal egyszerűbb, az időm.  A meglevő ügyfeleink kiszolgálása kitöltötte a napjaimat, és - sajnos - volt olyan felkérés is közben, amelyet nem tudtam elfogadni, mert az már veszélyeztette volna a már felvállalt feladatokat.

Ez így nem mehet tovább, hiszen ebben a szakmában egy hónap nagyon sok, de sokszor még egy nap is. És szakirodalmat olvasni, naprakésznek lenni kötelező. Ez még csak belefért, de az írás már nem.

Megszületett a döntés, kell még valaki a csapatba, Kamilla és mellém. De olyan embert találni aki minden feltételnek megfelel, igencsak nehéz. Mert legyen felkészült, okos, grafomán és számítástechnikában otthon, érdekelje, lelkesedjen a technológiáért, (és estig sorolhatnám hogy mi mindent szerettünk volna az új csapattagban látni). 

És jött egy ügynökségi nap, amikor a már szakmailag tisztelt és nagyra tartott emberrel beszélgettünk, és kialakult valami, aminek a vége az lett, hogy innentől közösen toljuk a JabJab szekeret. 

DuracellTomi vagy polgári nevén Geiger Tamás. Sokan ismeritek, ebben nem kételkedem, hiszen a blogja pár éve az AdWords hivatalos blog mellett szinte az egyetlen autentikus forrása mindenféle AdWords újdonságnak, aktívan tolja az AdWords súgófórumon, és (természetesen) AdWords Minősített Partner.

Üdvözlünk a csapatban Tomi!

Fura, kicsit tudathasadásos világban élünk, talán ezért annyira ritka az, amikor a napi taposómalomból kiemeljük a fejünket, és átgondolunk valamit jól, még egyszer.

Én szeretem a dolgokat a helyükön kezelni, bár ez a világ ezen szegletében ez nehéz. Mert mindenki legtöbben kicsit máshová képzeli magát / a cégét / a világot maga körül, mint ami valójában (vagy ahol kéne lennie).

Az egész onnan indult, hogy

a, belefutottam egy helyzetbe, ahol együtt dolgozva egy másik szakértői csapattal azt láttam, hogy bevállaltak teljesítményarányos díjazást. Konkrétan x ezer facebook Like után kapják meg a pénzüket.

b, az egyik (másik) ügyfelem kérése (sokadjára futok bele) az volt, hogy árazzunk teljesítményarányosan.

Na, akkor kezdjük messziről. Nehéz okosan és logikusan gondolkodni olyan helyzetekben amiben sok sok magyar vállalkozás van. Például nehéz helyzetben vannak az Anyukák, akik a gyermekvállalás ellenére szeretnének karriert is. Milliónyi cikk arról, hogy mennyire nem lehet viszakerülni a körforgásba, a munkáltatók addig nem adnak lehetőséget amíg nincs gyerek, de utána is nehezen, a férfiaknak mennyivel könnyebb, stb (és igazuk van akik ezeket állítóják, a nőknek tényleg nehezebb). De miért is? Nézzük meg az okokat.

A férfiak, és a nők is fizetik a TB-t, ami a ugye a Társadalombiztosítás. (ne menjünk bele hogy már járulék vagy adó, nem érdemes, nem ez az amit mondani szeretnék). A biztosítás egy olyan kockázat csökkentő megoldás, amelynél a folyamatosan fizetett összeg ellenében a biztosító átvállalja a rizikót (vagy annak egy részét). Tehát amikor valaki beteg lesz, akkor a biztosító annak ellenére fizeti a fizetése egy részét, hogy nem dolgozik. Kivéve itthon, ahol az első időszakot a munkáltató fizeti. Vagyis a rizikó átvállalásáért a pénzt a TB beszedi, de az anyagi teher nagy részét a munkáltató állja. Az a fél, aki nem fizetett senki semmiféle biztosítási díjat, egyszerűen csak ott van és lenyúlható.

Persze itthon van elég furcsaság, elég csak a megadóztatott adóra gondolni (benzinárban Áfa terheli a jövedéki adót), az Áfa befizetési kötelezettséget olyan számla után amelynek az ellenértéke még be sem futott (ismét egyféle biztosítási tevékenység), és estig sorolhatnám.

Bocs a hosszú és fellengzős bevezetésért, ezek a dolgok már birizgálták a csőrömet, de most hogy leírtam sem könnyebb (bár azt hittem hogy az lesz).

Szóval egy ilyen zavaros, az üzleti logikától sokszor mentes gazdasági környezetben könnyen megesik hogy a cégek nem jól gondolkodnak. Vagy az is lehet hogy jól gondolkodnak, mert kihasználják a nehéz helyzetben levő cégeket, és olyan feltételekkel szerződnek, amely feltételeket egy rendesen működő piacon a résztvevők mindegyike felháborítónak és elutasíthatónak vélne. De minden pillanatnyi előny, és hosszú távon mindenki számára károkat okoz, de ugye ismerős a mező és a 10 tehén esete.

(van egy mező és 10 gazda, egyenként 1-1- tehénnel. A mező kapacitása ellátja a 10 tehenet jól. De az egyik gazda egyik nap hoz egy újabb tehenet, és innentől 11 tehén legel. Mindegyikük kicsit éhes marad estére, de aki csalt, annak a két tehene együtt több tejet ad mint az egy jólakottan. A többiek is meglátják, ők is utánozzák, és gyorsan eljutnak oda, amikor 20 tehén van a réten, és mindeik éhezik, mindegyiknek elapad a teje. Igazi loose-loose szituáció)

A tisztán teljesítményalapú elszámolás minimalizálja az egyik résztvevő rizikóját, viszont feleslegesen emeli a másik fél kockázatait. Ráadásul úgy, hogy a vállalkozó nem ismeri a piac minden szereplőjét, az eredményessége olyan tényezőktől is függ, amelyekre semmiféle ráhatása nincs. Nem mondhatja meg a termék árazását, nem szólhat a szolgáltatás minőségéért, nem látja és nem tudja kontrollálni az ügyfélszolgálati munkát, a termék jellemzőit, stb.

Bizalmat szavaz a megbízónak, miközben az nem bízik benne..

Gondolj bele, a saját vállalkozásomnak is vannak rizikói. Eltörik a kezem, és máris nem tudok a gép előtt ülni, elvesztek ügyfeleket. Vagy megváltozik a gazdasági környezet, és többet kell adóznom (megtörtént). Be tudom építeni ezeket a megbízási díjba? Persze, megpróbálom, de nem úgy, hogy erre hivatkozok...

Továbbra is azt gondolom, hogy egy szolgáltatás korrekt árazásába nem tartozhat bele a pusztán sikerdíjas rész. Ha van mellette egy havi díj, amely alacsonyabb mint a piaci átlag, és a plusz prémiumot jelenti majd a teljesítmény, az rendben, bár ott is meg kell gondolni, hogy mennyit hoz a konyhára a munkdíj, valamint a biztosítási tevékenység.

Mert aki nem tud rizikót számolni, és forintosítani, az ne vállaljon biztosítási tevékenységet.

Én nem tudok rizikót beárazni.