Nagyon könnyű, és elég sok problémát okoz amikor a két fogalmat összekeverik.

Az, hogy valami komplex, abból nem szükségszerűen következik hogy bonyolult. Sőt, igazából sem az egyszerű, sem az összetett és sokrétű dolgoknak sem kell bonyolultnak lennie. De sokan azzá teszik. Még az egyszerű dolgokat is.

Hosszú az út az egyszerűig.

Állítólag (nagyon régen a főiskolai tanárom mondta ezt a történetet), valamilyen mérnöki társulás (egyesület, alapítvány?) szlogenje volt a fenti egy sor. És igen, hosszú az út odáig.

Néha egyszerűbb csak úgy odatolni valamit a másik elé, és kérni hogy bogozza ki. Vagy egyszerű összetolni valamit ész és stratégia nélkül egy kampányhoz, és rábízni az ügynökségre, hogy dolgozzon ebből.

(rendszerint amikor az ilyen összehányt valamit szépen letisztázom, és visszaadom átolvasásra, ellenőrzésre, akkor a készítőjét már nem érdekli annyira hogy valóban átnézze)

Az a baj (és egyben szerencse is), hogy aki egy aprósággal így gondolkodik, az a nagy dolgokban is pontosan ennyire trehány.

Ahol figyelnek a részletekre, átgondolják és egy kész anyagot adnak ki a kezükből, ott tapasztalatom szerint könnyebben tudunk együtt dolgozni. Amikor bele kell tenni az energiát egy brief-be, akkor az ott a megbízó fejében is helyére kerül hogy mit akar. Ha csak egy egysoros a feladat kiosztása, akkor ott egy folyamatosan változó pályán kell majd focizni, és ez magában rejti a rengeteg dráma helyzetet is, ami viszont kikészíti azokat, akik szeretnek jól és alaposan dolgozni.

Ma már nem ugrom és indulok, amikor kapok egy telefonhívást, hogy  akkor azonnal találkozzunk, nagy biznisz van, és kéne azonnal egy PPC szakember. Az ilyenből általában az lesz, hogy dolgozunk együtt másfél hétig, de közben annyi minden megváltozik, sőt az eredmények sem jönnek (igaz, odáig még nem jut el ennyi idő alatt, hogy a konverziós kód beépüljön az oldalba), szóval csak káosz brigád lesz belőle.

Sokkal jobb olyan megbízóval együtt dolgozni, aki gondolkodik mielőtt beszél. Leírja, mielőtt felhív. És végiggondolja, ad időt a feladatra, és a végén segít közösen gondolkodni. Nem várja hogy a cége egyéb problémáit is én oldjam meg.

Hosszú az út az egyszerűig.

De aki megjárta ezt az utat, ott minden más. Például egygy eszköz amely 400 oldalas műszaki és használati útmutató nélkül is működik, nem kell hozzá szakértelem mégis használható egyből. Mondjuk egy iPod vagy egy iPad ilyen. Sok (tíz vagy száz)ezer óra agyalás és egyszerűsítés előzte meg, és amit kiadtak a kezükből, hirtelen piacképessé tette azt az ötletet, amelyet egy másik cég egy évtized alatt nem tudott még be sem indítani.

Vagyis nem (vagy nem csak) az ötlet, hanem a megvalósítás is fontos.  

És akkor vissza a címhez. Egy számítógép komplex, de nem kell hogy bonyolult legyen. Egy Windows általában (a W8-at nem ismerem) első pillanatban megmutatta hogy ki az úr a házban, minden bonyolult lett tőle. A Mac-el valahogy ennek az ellenkezője az élményem. Ez is komplex, de nem bonyolult. Ami kicsit haladóbb szint, arra megvolt a tanulási görbém, de soha nem éreztem hogy elsajátíthatatlan. A Win-nel már feladtam, ennyi nem akarok többé olyan gépet a kezembe venni. (követhetetlen, hogy minden újabb verzióban máshol lehet egy beállítást megtalálni, vagy saját magával sem kompatibilis a rendszer)

És miért szar az ami szar? Ugyan nagyszerű mérnöki teljesítmény van mögötte, de nem a felhasználó köré lett kialakítva az egész, hanem a pénz köré. Az első pillanatban már a születésekor bele volt kódolva hogy mi lesz belőle. Bill Gates a vas és a felhasználók közé akart kerülni, hogy kikerülhetetlen legyen, a piaca együtt nőjön a gépek számával. 

Ezzel szemben az Apple más szeretett volna., Egy szerethető, a felhasználóhoz szabott, emberi valamit, ami nem csak működik, de szép és praktikus is. Átszövi az egészet valami plusz. Adtak időt arra maguknak, hogy a dolgok egyszerűek legyenek. A csomagolás, a UI, a szoftver, a kiegészítő eszközök, stb.

Ugyaníg el fog válni egymástól az üzleti életben (és ha jól figyelsz észreveszed) akik a pénzt szeretnék, és ez az egyetlen cél, azoknál egy csomó dolog felesleges macera, nem kell, nem foglalkoznak vele, (vagy éppen nem írnak, nem adnak tisztességes brief-et az ügynökségüknek), és vannak azok, akik nem csak a termékeiket, de a gondolataikat is tisztán, és rendezetten tartják.

Tudnak egyszerűen is gondolkodni. És a bonyolult nem opció, maximum komplex dolgok lesznek körülöttük, de bonyolultak soha.

Azt hiszem tudom kik a nyerő versenyzők.

Jó ideje érik már bennem egy bejegyzés erről a témáról.

Sok ügyfélnél fordult már elő, hogy kérték, hogy ne hirdessünk éjszaka, vagy karácsonykor, esetleg hosszú hétvégén. Mert akkor az emberek úgyis mást csinálnak.

De az is előfordult, hogy azt kérték, hogy hirdessünk a munkaidő órái alatt, vagy hideg téli napokon, mert akkor meg olyan sokan neteznek.

És ez teljesen logikus gondolkodás a ...  klasszikus tömegmédiára. Vagy igaz ez akkor, ha valaki van annyira téjékozatlan, hogy idő alapon vásárol elhelyezést valamilyen oldalon (tudod, egy hónap címoldal alsó széle közepe, vagy ilyesmi). Mert ez esetben persze, ugyanazért a pénzért többen látják a hirdetést, szuper.

Annak az óriásplakátnak is magasabb az ára amelyik frekventált helyen van (belváros, mondjuk jól látható helyen, nem a forgalommal szemben), vagy jól belőhető a célközönsége (pld. reptérre vezető út mentén). 

Nyáron, jobban megéri egy nagy forgalmú, százezreket megmozgató koncertsorozatot szponzorálni, mint mondjuk egy kis vidéki eseményt. 

De vesézzük ki mi történik a PPC világban mindezalatt.

Ott az egyik látogató szinte soha nem találkozik a reklámok megtekintése közben egy másik látogatóval. Vagyis minden találkozás egyedi. (nem egy reklám megy ki százezreknek, millióknak, hanem mindenki a saját reklámját kapja meg). Így az eredménye is teljesen független attól, hogy azon a napon, azon az oldalon hányan voltak még ugyanott, hányan látták ugyanazt a reklámot, hirdetést, stb. 

Mivel a PPC hirdetések ára függ attól (is), hogy mekkora a verseny az adott megjelenésért, ezért megeshet, hogy kevésbé frekventált idősávban, vagy kevésbé pörgős időszakokban olcsóbb egy kattintás, ergo jobb ott hirdetni. Vagyis itt NINCS PRIMETIME (nem értelmezhető).

(a YouTube másképpen közelít, szerintük ott MINDEN PRIMETIME - ez is egy nézőpont)

Ugyanígy, önmagában értelmezhetetlen az a kérés, hogy a keresőben az első helyen szeretne valaki lenni. Hiszen az első hely értelemszerűen (nem feltételenül, de sokszor igen) drágább. Lehet hogy kettővel hátrébb 3x annyi megjelenést és 3x annyi kattintást lehet megvásárolni ugyanazon pénzből, és ez jobb megtérülést eredményez. 

Vagyis buta kérés azt kérni PPC-ben, hogy legyen ott csúcsidőben, legyen ott az első helyen, vagy legyen ott ekkor vagy akkor.

Szerintem legyen ott a hirdetés akkor, amikor a legjobb eredményeket hozza, a leghatékonyabb.

És nem kell kizárni érzések alapján a hosszú hétvégét, hanem inkább arra kell játszani, hogy a piac nagy része ugyanúgy (bután) gondolkodik, vagyis nem hirdet, így kisebb a zaj, - akár - jobb megtérüléssel is futtatható ilyenkor a hirdetés.  

Maximum kisebb a volumen. 

A volumen az egyetlen ami változtathat ezen a képleten. Mert amíg a meghatározott költés bőven elég a megjelenésekhez, addig érdemes szűkíteni, koncentrálni azon helyekre ahol jobb az ROI (vagy az ár, vagy más mutató). 

De vannak olyan hirdetők akiknek problémát okoz a rendelkezésre álló inventory mérete (a célzás miatt mondjuk, vagy attól, mert komoly, brutális összegeket költ). Ilyenkor érdemes kitölteni a rendelkezésre álló teret, minden olyan lehetőséget, ahol még megéri.

De könyörgöm, felejtsük már el azt a buta gondolatot, hogy a mass media-hoz hasonlítjuk a PPC-t! Itt minden egy kicsit másképpen működik. NE szabott büdzsé legyen, hanem számoljunk megtérülést (amennyiben mérhető az eredmény persze). És legyen az a brief, hogy adott keretek, sarokszámok mentén a költés nyitott, amíg megtérülő a befeketés, addig ne legyen felső határ. (maximum ha a cég saját korlátaiba ütközik: raktárkészlet, kapacitás, finanszírozási igény, vagy valami más megfontolás)

Ez itt valahogy egy másik dimenzió. Meg kell tanulni ebben (is) gondolkodni.

Érkezik néha olyan kérés az ügyféltől, hogy vajon a versenytársak mit csinálnak a neten, és a keresőkben. És ilyenkor mit is csinál az ember, hááát, elkezd vadul keregélni és iterálni, majd bevallja hogy az eredmények nagyon hozzávetőlegesek.

Ugye, régebben minden egyszerűbb volt?
Az egész világ egyszerűbben működött.

A sarki fogadós kirakott egy nagyobb cégért, az látható volt. 

A gyár fölött állandóan füst gomolygott, sok ember ment be és ki, és a vasúti sínek is fényesek voltak a gyárkapu előtt, vagyis jól ment a cégnek.

Később is, megvéve a legnagyobb nyomtatott lapot, látszott hogy ki hirdet, kinek van pénze arra is hogy megfizesse a borsos tarifákat.

De még egy évtizede is, a versenytárs cége előtt parkoló autók mérete egyértelmű mutatója volt annak hogy mennyire megy jól a cégnek (vagy az, hogy mennyi csinos titkárnő érkezett reggel a céghez).

A lényeg, hogy látható volt, kis erőfeszítéssel kikutatható volt a piac. Ahol nem volt ennyire egyszerű, akkor is ott volt egy médiafigyelő, vagy piackutató cég, és megnézték, megmérték, megbecsülték. Még az eladási adatokat is meg lehetett becsülni az in-store mérések alapján.

És erre jött ez a fránya internet, és összezavart mindent.

Ma már nem lehet tudni mennyi az annyi. A cég egy része lehet hogy indiában kalapálja a billentyűzetet, az ügyfélszolgálat kiszervezve Romániába, a boltok bezárva, és csak a neten történik az eladás, a fulfillment valahol Európából történik, és a hirdetések, na azok....

Hogyan lehet megbízhatóan megnézni, hogy a versenytárs mennyit hirdet és kinek? A te IP címedet lehet hogy kizárta a megjelenésekből, a remarketing miatt egyesek túl sokat, van akik semmit nem látnak a hirdetésekből, az érdeklődés alapú célzás miatt egy újságíró ír egy levelet a cég marketingesének, hogy egy jó kis szexvideo gyűjtemény mellett látta a hirdetést.

Vannak természetesen lehetőségek, sőt maga az AdWords is ad eszközöket a versenytársak figyelésére (nem titok miért, vajon többet költ az aki látja hogy a versenytársai is költenek ide?) 

Ott az Impression Share, amely hasonlít a klasszikus médiában használt Share of Voice mutatóhoz (már a Content-re is adnak ilyen adatokat, ami igencsak érdekes becslési algoritmus lehet, tekintve az ezernyi célzási lehetőséget a GDN-en :-)

Aztán ott az Analyse Competition lehetősége (aki nem ismeri, Az Opportunities menüpont alatt van elbújtatva), valami ilyet láthatsz ha kattintasz:

De a Google Analytics is ad valamilyen támpontot adott iparágra, hasonló méretű site-okkal való összehasonlításra - persze akkor kapsz adatot ha adsz is bele - bár ezen az új felületen mostanában nem találok semmit - olyan mint amikor a vak kisgyereket azzal büntetik hogy átrendezik a szobáját :-( 

De ahhoz hirdetőnek kell lenni, hogy ezek az eszközök a rendelkezésedre álljanak. És még mindig nem tudod hogy Etarget-en mennyit költött, egyéb online csatornákon mit csinál a versenytársam. Mert átment az egész egy nehezen átlátható, majdnem zajmentes világba, ahol ugyan jó, hogy engem nem zavarnak olyan zajok amelyek engem nem érdekelnek, de ezzel a lehetősége is eltűnt annak hogy átlássam a helyzetet.

Mintha egy érzéküket elveszítették volna a marketingesek.

Persze ez főleg azokat a versenyzőket zavarja, akik eddig minden lépésüket biztosra tervezték, és bevállalós, merész vagy éppen szokatlan ötleteket egyből lesöpörték az asztalról, és mentek a többiek után. Amit a versenytárs csinál, az rossz nem lehet - mondják még ma is sokan.

Igen, de mostanában már nem lehet jól követni az ellenfelet. (Nagyjából) kikereshető hogy melyik szóra hirdet a Google keresőjében, de vajon ki lehet találni az összes keresési kifejezését? (persze hogy nem, de még egy közelítő becslés is nehéz). Azt, hogy milyen célzásokat használ a Tartalmi hálózatban, arra még lövésünk sincs. Hogy mennyit költ? Arra sem. Hogy lehet egy ilyet másolni? Rossz hírem van, max ha az ügynökségüket elcsábítod egy zsíros szerződéssel, de szerintem egy ilyen ajánlatra egy normális ügynökség nemet mond.

Akkor mi marad a rettegő marketingesnek? Hááát, rossz hírem van, el kell kezdeni a saját ötletekből dolgozni, motiválni a kreatív, az online és a PPC ügynökségeket, hogy induljanak el, és ötleteket hozzanak, teszteljenek, számoljanak. Akár valami egészen jó is születhet belőle.

Hajrá! 

A tavalyi év nem volt semmi, semmilyen értelemben nem volt szokványos.
Szakmailag NAGYON pörgős, de egyben nehéz év is volt. 

Alakulgat a PPC piac, kezdenek az ügynökségek, de az ügyfelek is felnőni a feladathoz, és (szerencsére) még nem egymás nyakának esős a hangulat. Van meló bőven, de becsülettel és odafigyeléssel kel megcsinálni, különben kidobott pénz. És azt kezdem el észrevenni, hogy sok ügynökség nem érzi még a késztetést a jó munkára, egyszerűen annyi a megbízás, hogy örülnek ha sikerül valahogyan teljesíteni.

De ez kevés. Mi szeretnénk az a csapat lenni akik nem csak letudják a feladatot, hanem úgy végezzük el, olyan gondosan és odafigyelve, mintha a saját hirdetéseinket csinálnánk, ami a saját pénzünkből fizetünk ki.

Persze egy rövid távon hátrányokat is rejt, kisebb a kapacitásunk, egy ügyfélre több időt szánunk, gyengébb az egy munkaóra megtérülése, de mégis, hiszek abban, hogy hosszú távon ez az egyetlen nyerő stratégia számunkra. 

Szeretnék azon ügyfelekkel együtt dolgozni, akik megértik, hogy nem az ügynökségnek kifizetett pénz az igazi költség, hanem az elvesztett lehetőség, a ki nem használt üzlet, a rosszul elköltött PPC-re szánt pénz. És hogy hosszú távon azt kapják amiért fizetnek.

Amikor a kórházba befekszik az ember, akkor nem arra vágyik, hogy a legolcsóbb doki kezelje, hanem hogy a legjobb. És elfogadja azt, hogy ennek biza ára is van.

Átgondolva az előző évet, készítettem egy kis statisztikát a befektetett munkaóra mennyiségről, a kiszámlázott összegekről, és az egy munkaórára jutó bevételről, rezsi órabérről, stb.

Mint tavaly is, ismét érdekesek a számok.

Az első, (és egyben legrosszabb hír), hogy 12%-kal csökkent az egy munkaórára kiszámlázott átlag összegünk. Ez jelenti a piac gyengülését, a cégek megpróbáltak faragni a költéseken. De ismét, nem az ügynökségnek kifizetett összeg a lényeges, hanem a PPC-re elköltött pénz (az utóbbi az előzőnek 10-100x-osa).

E mellett (sajnos) az a szomorú tény, hogy a tavalyi önköltségi órabérünk viszont nőtt durván 20%-kal 2011-re. Vagyis záródik be az olló.

A fenti két szám végeredménye, hogy az egy munkaórára jutó profitunk az előző évinek kevesebb mint a felére (40%-ára) esett vissza...

Hogy miért ilyen magas egy munkaóra belső költsége? Hááát, tessék végiggondolni, egy kiszámlázott munkaóra mellé további 27% (mint az Áfa) tanulás, utazás, oktatás, belső feladatok járulnak. A mi munkánk olyan, hogy képben kell lenni egy olyan témában, ahol már elavult a tegnapi hír. 

A 2012-es évre nem jók a gazdasági előrejelzések sem, de ha nem olvasnánk a híreket, ez akkor is lejött abból, hogy az ügyfeleink egy része elkezdte kapirgálni azt, hogy legyen a díjazásunk (vagy annak egy része) teljesítményhez kötött. Ezzel nincs semmi baj, amíg a teljesítményt abban mérjük amit mi csinálunk. De ha a teljesítményt olyan faktorok is befolyásolják mint az ügyfél által meghatározott ár, a piac többi szereplőjéhez való stratégiájuk, vagy éppen a weboldal működése (vagy annak ellentéte) a foglalási folyamatban, akkor már nehezebb rá azt mondani hogy ezt bevállaljuk. Olyan helyzetben kell bizalmat szavaznunk az ügyfelünknek (hogy jól áraz, menni fog az oldal, stb), amikor ő éppen bizalmatlan velünk szemben (nem hiszi el hogy enélkül is a legjobbat adjuk, (hiszen a hosszú távú közös munka alapja hogy mind aketten elégedettek legyünk a helyzetünkben).

De sajnos rengeteg az új belépő a piacra, akik azt gondolják, hogy odacsapva is meg lehet oldalni a témát, óccsóért. És az ő áraikhoz hasonlítja a megbízónk a mi (bizonyosan magasabb) árainkat. De kérdezem én, nem csalódtak még eleget az olcsó, de legalább szar minőségű kötözött sonkában, ehetetlen csokumikulásban, vagy a filléres szarokban amik elsőre jó vételnek tűntek?

Szerencsére a megbízók szakmai ismeretei is bővülnek, a téma felkeltette sok helyen a felsővezetők figyelmét is, és megpróbálják profin csinálni. És ugyan akadnak cégek ahol azt gondolják hogy elég ha mancikát elküldik egy alap AdWords tanfolyamra, de a legtöbb helyen (szerencsére) átlátja a vezető hogy ez nem egy egyszeri tudás, hanem folyamatos fenntartást igényel, jobb szakemberre bízni. De jó ismerni a lehetőségeket, mert így tudja megfelelően és ügyesen brief-elni az ügynökségét.

Node vissza a számokhoz. 2012-ben az egyik legfontosabb feladat az lesz, hogy a veszteséges ügyfelekkel újraszerződjünk, vagy megszüntessük az együttműködést. Veszteséggel nem dolgozunk, az senkinek nem jó.

A másik komoly kihívás a megnőtt kapacitásaink korrekt lekötése lesz, ha ügyesek tudunk lenni, akkor sikerül az egyik szezonális témát kiegészíteni egy másik, de máshol szezonálissal. Valamint belépni olyan piacokra amiket nagyon szeretnénk, de még nincs ott ügyfelünk.

Szerencsére a Google itthon nagyon komolyan veszi az ügynökségek támogatását, és segít kutatásokkal és előadásokkal megtámogatni az olyan területeket, ahol a megbízói szaktudás erősen hiányos (iparági kutatások, ROPO (Research Online Purchase Offline) hatás, iparági benchmarkok, stb. 

Szóval mindent összevetve izgalmas év lesz a világvége :-) éve, szakmailag sokkal szofisztikáltabb feladatok elé nézünk, és (öröm!), hogy egyre okosabban PPC-ző ügyfelekkel.

Hiszem és bízom benne, hogy a szakma is észreveszi, hogy jelen pillanatban még nem egymással versenyzünk. (itt-ott persze előfordul, de felejthető, kezelhető). Az igazi kihívást az ügyfelek megrögzött marketing szokásai (mindent a TV-re mindenki néz TV-t), offline világból hozott téves elképzeléseik (két ünnep között nem hirdetünk, vagy csak szezonálisan érdemes hirdetni), félinformációk, téves elképzelések a PPC-ről (minden vásárlás mérhető, vagy a keresőben az első hely az igazi, a többi nem éri meg). 

Versenyzünk a piacra belépett átvágós cégekkel, a tudás és szakismeretek hiányával, versenyzünk a display piac szereplőivel, kicsit még az offline világ hirdetőivel is. egymással még csak kicsit.

Összefoglalva, érdekes lesz ez az év. Harcos is egyben, várom benne a jó pillanatokat (mondjuk superweek PPC nap).

Legyen nektek is jó évetek!

Tény: a Google bejelentette, az AdWords-ben fokozatos bevezetéssel, de megváltoztatják a Minőségi Pontszám (Quality Score) számolásában az egyes tényezők súlyát, és a céloldal (Landing Page) magasabb súllyal fog részt venni a QS számításában. (az angol nyevlű blogon a bejelentés)

Megpróbálom ezt a témát körbejárni.

Első és legfontosabb, mennyiről mennyire változnak a súlyok?

Ez az abszulút megválaszolhatatlan kérdés, mert a pontos számokat senki nem tudja. Van fenn a neten egy videó, amelyben Hal Varian magyarázza hogy hogyan és miből számolódik a Minőségi Pontszám. Ezen a videón látható egy körgrafikon, ez:

Ehhez képest nőtt most a Landoing Page súlya a számolásban, de szinte biztosan nem a Relevancia hátrányára. Vagyis maradt a CTR csökenő fontossága (bár még mindig domináns!

Viszont nincs ebben a grafikonban benne (biztosan nem akarták reklámozni) hogy a QS megállapításában részt vesz egy account szintű faktor is, egyes források szerint cca 10%.

Vagyis a változások után valami ilyen megoszlás lehetséges a QS egyes összetevői közötti súlyozásra:

Milyen hatással lesz a hirdetőkre ez a változás?

Feltehetően érezhető, hiszen ha nem így lenne, akkor nem lett volna értelme a fokozatos bevezetésnek. A lassú, fokozatos bevezetés annak a jele (is lehet), hogy a Google nagyon nézi hogy ez egyes hirdetőknél milyen változásokat hoz.

Megeshet (és ez speckuláció!), hogy azon weboldalak, ahol a +1 gomb kinn van, és vannak rá kattintások, érezhető javulást tapasztalnak majd (csodálkoznék ha a +1 gomb nem jelentene valahol, valamilyen "signal"-t)

Talán(!) hatással lesz az affiliate oldalak hirdetéseire, hiszen azok nagyon sokszor olyan céloldalra visznek amelyek belső kereső találati oldala. Sokszor ráadásul eléggé alacsony információtartalmú oldalak ez affiliate céloldalak, vagyis az ő hirdetéseikben várható áremelkedés (ez persze jogos is, hiszen az gyártó/szolgáltató weboldala mégiscsak erősebb relenaciával rendelkezik mint egy oldal amelyik csak el akarja adni (gondolj egy szálloda nevére hirdető affiliate site-ra).

Mindenesetre érdemes beállítani Campaign Alert-eket a legfontosabb mutatókra (javaslom a Cost per Conversion-t, de aki ezt nem méri, annak a CPC is megteszi (vagy kezdjen el mérni Cost/Conv-t azonnal :-)

A Google miért vezette be a változtatást?

Valószínű hogy profitmaximalizálásból. A várható CTR-ből azonnali promitmaximalizálás lehetséges, de (extrém eset, de mégis), tegyük fel hogy valaki annyira csábító hirdetési szöveget ír, hogy az emberek nagy része kattint, akkor:

- lesz egy csomó ideges user

- hosszú távon arra tanítjuk őket, hogy a hirdetésre kattintani nem jó

Vagyis a csak CTR alapú profitmaximalizálás nem célravezető, már középtávon is kisebb a megtérülés (hoppá facebook, vajon ott mikor jönnek rá? - vagy már fejlesztik a rendszerüket?). A többi faktor ennek okáért került bele már az elején.

Vagyis a hosszú távú profitabilitás megőrzéséért szükséges a felhasználói élmény, és végeredményben a releváns kulcsszó - releváns hirdetés - releváns landing page sorozat. Mivel az első kettő a CTR-rel kifejezhető érték, ezért logikus hogy az eddig kicsit elhanyagolt harmadik tényező is végre nagyobb súlyt kapjon.

Vagyis a post-click viselkedés a lényeg. Nem az hogy eljut valaki az oldalra, hanem hogy ott mit csinál. Ez egyre erpsebb trend az online marketingben (szerencsére), és egyre kisebb súllyal figyelünk a CPC-re abban az esetben ha van mondjuk konverzió mérés.

Vajon hogyan méri a Google a Landing Page Quality-t?

Ez fogas kérdés ismét. Vajon aki konverziót mér, (és ezen keresztül a Google is többet tud a konverziókról és a post-click viselkedésről) ott ez is egy "signal" lesz majd? Vagy mondjuk az AdWords fiókal összekötött Analítics fiókban megjelenő adatok? (ezzel ugye hátrányba kerülhetnének azok akik nem mérnek konverziót (mert nem akar vagy mert nem lehet), vagy azok akik nem használják az Analytics-et... Az egyenlőség elve alapján nem valószínű hogy ezek a számok beleszámolnak majd a LP értékekbe, de ugye valljuk be, bele kéne számoljanak na... De ha ezek nem, akkor mi? A Landing Page Speed az tudjuk hogy mért érték, és eléggé releváns dolog. Vagyis akinek lassú az oldala, az hátrányba kerül azokkal akiknek gyors.

De akkor mégis mi? Spekulálok:

- keresés, kattintás, majd ugyanattól a felhasználótól rövid időn belül újabb keresés a témában (ez egyértelmű jel hogy nem mélyedt el abban amit ott talált)

- +1 gomb használata (ez jó oldal, vállalom az arcommal hogy ajánlom)

- keresés, de nem az első hlyen levő hirdetésre kattint, hanem a lejjebb levőre (és sok ember sokszor ugyanez) - ez ismét egy jel, csak éppen negatív jel.

- keresés, weboldal elnézet, de nincs katt (negatív jel)

- lehet hogy a Landing Pager speed is egy skálán lesz meghatározva, nem pedig a jó és a rossz "kétállású kapcsolóval"

Rengeteg dolog jut az ember eszébe miközben ezzel kapcsolatban spekulál. Például az, hogy miért kell ezeknek a QS összetevőknek fix számoknak lenniük? Miért nem lehet ez dinamikusan változó, attól függően hogy milyen téma, mennyire erős a verseny az adott SERP-n, mennyire magasak a licitek az adott témában, szezonláisan is változhatnak egyes keresésekre, adott témákban lehet teljesen más mint egy másikban, stb, stb, stb.

Spekulálással egy dolgot érhetünk el, kicsit jobban megismerjük a rendszert, és jobb kampányokat tudunk az ügyfeleinknek csinálni.